Érdekes érzés, sosem gondoltam volna, hogy pont én leszek az aki majd leül és a gondolatait, fájdalmait virtuális papírra veti.  De történt valami az életemben, ami arra sarkalt, hogy itt üljek ebben a székben és írjak, és csak írjak. Nem hiszem, hogy bármin is változtat az, hogy egy srác leírja érzelmeit erről az egészről. De mégis van egy belső késztetésem arra, hogy leírjam azt, amit most érzek.  Tegnap 2009. július elseje sokaknak csak a második nyári hónap kezdetét jelentette és visszagondolva jelenti is egy újabb szerdát a sok közül, de nekünk nem.  Számunkra valahogy más lesz minden, és azt hiszem itt az ideje elmondanom mi történt a tegnapi napon.  Te ide tévedt olvasó azt hallod, hogy Szivárvány Zeneház nem mond túl sokat. Nekünk harmadik otthonunk volt, nekünk, ami lehet első olvasásra kicsit mókásnak hangzik Szivárvány Zeneház Kávézó Panzió és Gyermekmegőrző volt.  Az a hely ahol mindig volt egy ismerős arc, egy ember, akivel leültél és elbeszélgettél arról, hogy miféle őröm ért vagy épp mi bántja a lelked.  De tegnap este volt az utolsó nap, mert vannak városvezetők, akik szerint ez a hely túl hangos és túl vad ahhoz, hogy a városközpontban legyen.  Mert a mi városunk Kaposvár sok minden volt már Kaposvár a Lehetőségek Városa, aztán rájöttek, hogy ez a név nem igazán illik rá, mert itt sok minden van, de lehetőség az nincs. Jött az ötlet legyen inkább a Virágok Városa jelenleg ez a szlogen.  Én őszintén a szökőkutak és körforgalmak városnak hívnám.  Ez csak az én véleményem, felőlem aztán annak hívják, aminek csak akarják, és nem is ez az oka annak, hogy most írok, hanem a Szivárvány Zeneház bezárása. Elvették tőlünk azt a helyet ahová be tudtunk ülni, ha épp vártunk a buszunkra vagy épp eset vagy fújt. De nincs többé, ha igazak a híresztelések, akkor konferencia és komolyzenei koncertterem lesz belőle, amit már őszintén nagyon vár a kaposvári fiatalság, tegnap is azért szorult össze a gyomrom mikor kiléptem a Szivárvány ajtaján azt hiszem utoljára, mert még jövő augusztusig várnom kell a komolyzenei koncertekre, nem azért mert soha többé nem mondhatom azt a barátaimnak búcsúzáskor, hogy ha előbb nem, akkor majd szivben valamikor összefutunk. Nem lesz az, hogy egy barátom szülinapját vagy épp az enyémet megünnepeljük a Szivárványban. Tegnap utolsó esténken a Szivárványban néhány fiatal gyertyát gyújtott ezért a helyért, tudták tudjuk jól, hogy ez nem változtat semmit, de ez nekünk szólt, mert számunkra meghalt valami.  Értem én azt is, hogy van akinek szúrja a szemét, de akkor miért nem biztosítanak más helyet a fiatalságnak ahová eljárhat.  Mert nem csak tőlünk Szivárványosoktól veszik el a helyünket, hanem discokat is bezárnak a városban. Valahogy úgy olyan érzést kelt bennem, hogy a városvezetés a fiatalokat a parkokba és parkolókba akarja kiszorítani. Most érettségiztem ennek következménye az volt, hogy a városvezetés adott nekem a bizonyítvány mellé egy ilyen oklevél szerű valamit az van ráírva nagy betűkkel a tetejére hogy Számítunk Önre, csak mi nem számíthatunk a  városra. Idézném a harmadik bekezdését „Ez a város figyel Önre, értéknek tekinti. Ön gazdagítja Kaposvárt fiatalságával, szorgalmával, vidámságával.” Ez valahogy kicsit fura érzések kelt azok után amiket leírtam a mi kis kedvenc városunkról.  Számomra a legszebb az hogy a szöveg mellet elhelyezkedik egy kép a Városházáról melyen azért elöl látszanak a Kossuth téri szökőkút vízsugarai, mondtam már a szökőkutak városa.

Őszintén remélem, hogy te aki épp ezt olvasod rájöttél arra, hogy nekem nem a város ócsárolása a célom, hanem hogy elgondolkodásra késztessem azokat az embereket akiknek elkellene gondolkodniuk ezen a szörnyű helyzeten. Ha kaposvári fiatal vagy akkor sajnálom, hogy ha egyszer összehoz minket a sors nem egy szórakozóhelyen fog minket összehozni, hanem valamelyik parkban, mert a kaposvári fiatal már csak a parkban tud szórakozni.

Névtelenül akartam megírni érzéseimet ,de a félre értések elkerülése miadt aláírám, aki ismer ebből ugyis rájön ki vagyok.

John  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nevtelenul.blog.hu/api/trackback/id/tr481222134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sayra 2009.07.02. 21:10:05

Szivárvány. Ez a szó számunkra nem csak egy füstös rockerkocsmát jelent. Sokaknak teljesen beleivódott az életébe. Igen, az életünk részévé vált ez a hely! Itt éltük át azokat a perceket, órákat, amik feldobták a szürke hétköznapok egyhangúságát. Itt szerelmek szövődtek, szakadtak szét, barátságok köttettek, itt sírtunk egymás vállán, és itt voltunk boldogok Együtt! Többen érezzük úgy, hogy a Szivárvány olyan volt, mint egy család. Ott voltak a barátaink, akiket már-már testvéreinknek tekintettünk!
Iskola után mindig lementünk, ha nem volt más dolgunk. Ott összeverődött a társaság, és eltöltöttünk pár órát! Ha valaki rosszkedvű volt, ott mindig talált egy vállat amin sírhatott, vagy egy kezet amit megfoghatott és elmondhatta, hogy mi bántja. Törődtünk egymással!
Ott hozzánk hasonló emberekkel ismerkedhettünk meg.
Hát egy ilyen helyet vettek el tőlünk.
Én is gyújtottam gyertyát tegnap a Szivárványért, a barátaimmal álltunk a bejárat előtt, fájó szívvel és félelemmel. Igen, félelemmel, mert fogalmunk sincs, hogy mi lesz ezután. Mindenki megy a szélrózsa minden irányába? Szétmorzsolódik a közösség? Hová építjük fel újból a mentsvárunk? Vagy ahogy az előttem szóló fogalmazott, a kaposvári fiatalság parkokba fog szorulni?
Amikor hazaindultunk, még egyszer végigsimítottam a Szivárvány ajtaján, a szép emlékekre gondolva, a tudattal, hogy most léptem át utoljára a Szivárvány Zeneház küszöbét.

Adrian0329 2009.07.03. 13:45:43

Nem jártam rendszeresen a Szivárványba, sőt, életemben maximum tíz alkalommal, ha voltam ott. Ennek ellenére is, nagyon megérintett a dolog, mivel átérzem az ismerősök, barátok helyzetét, akiknek valóban nagyon sokat jelentett az a hely. Számomra felfoghatatlan és megdöbbentő a városvezetés fiatalság-ellenes döntéssorozata. Eddig is szánalmasan kevés volt a szórakozási és kikapcsolódási lehetőség a városban, a mostani intézkedések (RETRO, Sziv’, hamarosan a Pogo kiiktatása) által pedig már-már egyenlő lesz a nullával.
Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy miért is van minderre szükség? Részletes és őszinte választ persze sosem fogunk kapni, de legalább azt elvárjuk, hogy kárpótoljanak minket. Nem fognak. Mivel a színház, a művelődési központok, a –blog indítója által is említett- szökőkutak, körforgalmak, új plázák, kiállítások, konferencia és komolyzenei koncerttermek nem fogják kielégíteni azt a réteget, akik lélegzetvisszafojtva figyelik a diktatórikus jellegű eseményeket, melyekkel esély sincsen szembeszállnia a több ezer-tízezer fiatalnak. A vezetőség –melyet sok szempontból elismerek és nagyra tartok- hozott egy döntést és PONT. Most kezdenek csak elszabadulni bennem az indulatok, és ilyenkor van kedvem megemlíteni gyönyörű városunk gettóit, cigánytelepeit, melyek felszámolása érdekében bezzeg semmi intézkedés évtizedek óta, helyette a lényegesen civilizáltabb és erkölcsösebb magyar fiatalok egyetlen kis kuckóját kell romba dönteni. Nagy nehezen még azt megértem, hogy szegény, kiégett, megfáradt nyugdíjasok képtelenek együtt élni a tudattal, miszerint vannak még barátságra szomjazó, életkedvvel teli tízen-huszonévesek, akik este 10 óra után szeretnék kiélvezni fiatalságukat a belvárosban lévő szórakozóhelyeken, azonban a legújabb döntés már elfogadhatatlan, felháborító és elitélendő.
Konferencia és komolyzenei koncertterem… Valóban ez most a legfontosabb? Valóban erre van olyan prostituált nagy szüksége a lakosságnak? Vagy csak megint a fényűzés, hogy megnyerjük a nyavalyás Uniós pályázatot, és az 1 millió eurós díjból felépítsünk még 10 körforgalmat? A kérdésre mindenki találja meg a helyes választ.
Tisztelt városvezetés! Tessenek kilátogatni egyik nap a Nyár utcába, vagy járják be a Cser belső részét! Nézzenek körbe –persze csak ha sértetlen szemmel eljutnak odáig-, és mérlegeljenek, hogy valóban a jó irányba indultak-e el, amikor a szórakozóhelyek bezárásával szerették volna jobbá, szebbé tenni szeretett városunkat. Ha önök szerint a kissé kihallatszó zene nagyobb probléma, mint egy egész városrész tönkretétele, az öregek terrorizálása, a rablógyilkosságok sokasága, és hogy a nagyszüleimhez félek elmenni egyedül, akkor szeretnék gratulálni Önöknek!
Tisztelettel: egy semmibe vett, magasról leszart kaposvári fiatal…

liwi(R) 2009.07.03. 20:53:16

Háát. ehez sok minden hozzá tudnék fűzni...de csak most ennyit tudok...
Fiatal vagyok (15éves), a barátaimmal szoktam lejárni...(kortársakkal)nem néztek ki minket...nem küldtek el...isteni hely volt...Gittáék is nagyon rendesek voltak velünk...és az emberek is.!Elvették tőlünk az egyetlen "menedéket".Szánalmas,szívtelen ember...aki azt akarja hogy a fiatalok az utcán legyenek...sajnálatukra nem az ő korukban élünk. elkéne fogadniuk -.-"

Az_elfeledett_holtaknak · http://www.myspace.com/xfirstxbloodx 2009.07.10. 18:05:15

Gyújtsunk gyertyát a szivárvány előtt! Ez nem is akkora hülyeség! Akinek bármit is jelentett az a hely, egy gyertyával látogasson már ki oda, ezzel is némán tiltakozva a hely bezárása és lebontása ellen!

Johny, írnál erről egy posztot? Gyertya gyújtás néven, hogy mindenkihez eljusson.
süti beállítások módosítása